Egy barátnőm azt mondta nekem: "Úgy irigyellek baszki, kajak felnézek rád." Megkérdeztem miért :) A válasz az volt, hogy talpraesett vagyok, bátor, önálló, stb. Példázta azzal is, hogy ő nem mert volna egyedül elmenni ismeretlenül focizni (főleg lányként).

Egy másik osztálytársam(szintén lány) mondta, hogy ő is akart focizni, de nem ment vele senki, így ő sem ment el.

Kérdem én... miért kell ahoz egy "árnyék", hogy az álmaidat éld?: ))
És ha nem megy veled senki? Nem dől össze a világ.

Én is csak elindultam... fogalmam sem volt, hova kell mennem, útközben a helyijáratos sofőrt kérdeztem meg, meg aki velem szembejött, a sporttelepen elég sok pálya van, azt sem tudtam hol vagyok, de csak megtaláltam az edzőt :)) És most, pár hét elteltével a foci olyan szinten hozzám nőtt, hogy az edzés nélkül eltöltött napok már már értelmetlennek tűnnek. :)

Tehát soha ne hátrálj meg, legyen az sport, zene, szerelmi ügy, bármi. Ha ez az ami valóban fontos számodra, nézz szembe vele és töretlen erővel menj, csak menj amíg oda nem érsz. Ha az álmod már csak egy karnyújtásnyira van, akkor se lassíts, húzz bele mégjobban. ;)

Amit feladsz, nem akarod igazán.